Nr 30 – 2018. május 11.
A sikeres tengeri vitorlázó Tízparancsolata
7. rész
Az erdélyi magyar származású, Londonban élő jeles vitorlázó, az ARC atyja, Jimmy Cornell az alábbi sorozatban arról írja le véleményét, mi a tíz legfontosabb dolog, amit szem előtt kell tartanunk, hogy egy hosszabb-rövidebb tengeri vitorlás utat problémák nélkül fejezhessünk be. A cikk a brit Yachting World magazinban jelent meg, s a Szenvedélyem a tenger című, magyarul is kapható könyvének legfontosabb tanulságait foglalja össze. A Tízparancsolat az alábbi 10 hetes sorozatunkban olvasható.
Fotó: Jimmy Cornell
- Bízzál önmagadban
A múlt héten elmesélt példa jól mutatja, mennyire fontos az, hogy magunk is el tudjuk végezni a javításokat, és magunkkal vigyük a legfontosabb pótalkatrészeket (Fokvárosban vásároltam egy vadonat új indítómotort, az East London-i cseredarabot pedig eltettem tartalékba). De mindezek felett magunkban kell bíznunk. Csak erős önbizalommal tudjuk követni a vészhelyzetek legfontosabb szabályát, ami nem más, mint hogy „ne ess pánikba”. Próbáljunk meg higgadtak maradni, szánjunk rá néhány pillanatot, hogy áttekintsük a helyzetet, készítsünk cselekvési tervet, majd hajtsuk végre. Hasonló viselkedésre van szükségünk rossz időben is. A rossz időjárás mást és mást jelent az emberek számára, én általában csak az 50 csomó feletti szelet sorolom ebbe a kategóriába. A trópusi viharok kivételével (a viharveszélyes trópusi területek jól körülhatárolhatók, ekképpen könnyen elkerülhetők) a szokásos vitorlás útvonalakon a 40 csomónál erősebb szelek elég ritkák.
Igazából nincs semmilyen általános szabály arra nézve, hogyan kell a hajóval bánni rossz, viharos időben. Sok függ a helyi körülményektől, a hajó típusától és a legénység szakértelmétől. Olyan hajóval, mint amilyen az Aventura is, általában szívesen kipróbálom a viharhajózást. Amikor tengerre szállok, és nem csak hosszú utak előtt, hanem két sziget közötti rövid vitorlázás előtt is mindenre kiterjedően, alaposan felkészítem a hajót. Mindent eltüntetek a fedélzetről, kivéve könnyű szélben, amikor hozzákötöm a spinnaker zsákját az árboc melletti „vénasszony korláthoz”. Soha sem vontatom a dingit a tengeren, s menetben még a kabinban is elpakolok minden mozdítható holmit.
Míg az egészséges önbizalomnak kétségkívül nagy jelentősége van, a túlzott önbizalom, az önteltség veszélyes lehet, és súlyos következményekhez vezethet. A tenger könyörtelen közeg, a bölcs navigátor pedig alázatos vele szemben. Korunk fejlett navigációs eszközei nem csak könnyebbé, de egyben jelentősen biztonságosabbá is tették az életünket. A GPS, elektronikus térképek, radar és más egyebek mellett a hajók mégis sorra futnak zátonyra és vesznek oda. Az ilyen balesetek fő oka az ezekbe a műszerekbe, de legfőképp a GPS-be vetett túlzott bizalom. A tengeri túraversenyek szervezőjeként számos olyan esetnek voltam tanúja, amikor a hajók azért szenvedtek balesetet, vagy éppen azért semmisültek meg, mert a navigátorok túlságosan is megbíztak a GPS-ben, és így követtek el navigációs hibát. A legdurvább eset az volt, amikor egy hajót kézbesítő legénység azért futtatta zátonyra a hajót Barbados keleti partján, mert az érkezési végpontot a sziget túloldalára vették fel!
A zátonyra futások leggyakoribb oka az, hogy a vitorlázók úgy hajóznak egy kijelölt útpontra – akár autopilóttal vagy szélkormánnyal –, hogy közben nem tartanak megfelelő figyelőszolgálatot. De szinte ugyanennyi példa van arra is, hogy őrszolgálat mellett is zátonyra futnak a hajók. A legtöbb esetben a baj az, hogy túl közel akarnak elkerülni egy ismert veszélyes helyet. A szélirány kismértékű változása, amikor szélkormánnyal hajózunk, vagy valamilyen áramlás, amikor robotkormánnyal vitorlázunk, váratlan véget vethet az utunknak. Így történt egy közeli barátommal is, aki ekképpen vesztette el a hajóját egy vörös-tengeri korallzátonyon, pedig már csak 600 mérföldje volt hátra, hogy befejezze föld körüli útját. A GPS a biztonság csalóka érzésével áltatja az önhitt szkippereket, akik felesleges kockázatot vállalnak abban a hitben, hogy tudják, merre járnak. Gondos ellenőrzés nélkül a GPS hamis barát lehet, higgyék le nekem.
Jimmy tippjei…
A hivatalos formalitásokhoz
- Mihelyt belépünk egy ország felségvizeire, húzzuk fel a Q lobogót, és egyenesen tartsunk a legközelebbi hivatalos vámkikötőbe. Sehol ne álljunk meg, mielőtt szabályosan be nem lejelentkezünk.
- Azokban az országokban, ahol kötelező az előzetes bejelentkezés, időben vegyük fel a kérdéses hatóságokkal a kapcsolatot rádión, telefonon vagy e-mailen.
- Próbálunk két útlevelet szerezni, ha kényes országok meglátogatását tervezzük, vagy hogy legyen egy tartalékunk, ha vízumkérelem miatt le kellene adjuk az egyiket.
- Ellenőrizzük az oltásaink érvényességét, és még indulás előtt otthon oltassuk be magunkat – ez könnyebb és biztonságosabb is –, ha ez a meglátogatandó országokban előírás.
- Nyomtassunk a legénység adatait tartalmazó személyzeti jegyzékből több másolatot, hogy bejelentkezéskor leadhassuk.
- A hajóra érkező legénységnek legyen egy hivatalos meghívólevele a szkippertől vagy a hajótulajdonostól, hogy a kiutazáskor vagy a megérkezéskor a bevándorlási hivatalban igazolni tudja magát.