Néhány éve eléggé esős és viharos volt a június az Adrián. Egy este közepes bórában a Brac sziget déli oldalán egy öbölben dobtunk horgonyt. Éjjel azonban jelentősen beerősödött a vihar, ami ellen az öböl sem nyújtott igazán védelmet… ugyanis a völgyek a szigeten keresztben, észak-déli irányban húzódnak, ezek folytatása a tengerben maguk az öblök. A keresztirányú völgy pedig éppenséggel pont a horgonyzóhelyre vezette a dühödt szelet!

Emiatt az éjjel is vízszintesen zuhogó esőben horgonyőrséget kellett tartani. Az összes horgonyláncot kiengedtem: a 8 méteres vízben az 50 m lánc éppen a 6x vízmélységet jelentette, ennyi a minimum erős szélben. A hajó viszont így erősen lengett a lánc végén, a szűk öbölben egyik parttól a másikig táncolt, és attól lehetett tartani, hogy egy nagyobb kilengésnél a hajó eléri a parti sziklás sekély vizet, és a kormánylap megsérül.

Két lehetőségem volt: 1) kidobom a másik horgonyt is, hogy nagyobb biztonságban legyünk, és csökkentsem a hajó kilengéseit, 2) ha ez nem elég, a horgonyokat eldobva elhagyjuk az öblöt, és a part többé-kevésbé (inkább kevésbé) szélvédett partja mellett „vasalunk”, amíg a szél alábbhagy, vagy védettebb helyre tudunk menekülni.

Tehát elővettük a tartalék horgonyt, amihez kb. 5 m előtét lánc és kb. 30 m erős horgonykötél tartozott, és előre vittük az orrba. A horgonyt a korlát alatt átemelve, a kötélvéget lekötve, és az egész „anchor rod„-ot (előtétlánc + kötél) a fedélzeten lefektetve előkészítettük ledobásra.

A hajóval annyira kellett előre motorozni szélirányban, amennyi a segédhorgony kötelének a hossza, s ott ledobni a segédhorgonyt, hogy a két lánc, ill. kötél V-alakban kb. 20 – 30 fokos szögben álljon:

Az eredmény az lett, hogy a hajó oldalirányú mozgása csökkent, jóllehet a főhorgony láncát rövidebbre kellett venni, bár még mindig a nagyobb tartóerő rajta maradt. A két horgony viszont biztonságosan tartotta a hajót a rá zúduló széllökések közepett is.

(Ez a megoldás azonban nem jó olyan helyen, ahol a szélirány vagy az víz áramlásának megváltozása miatt a hajó is körbe fordulhat, mert a két horgony lánc/kötél összecsavarodhat. Ebben az esetben az orrból ledobott horgonyokat egymással ellentétes irányban kell elhelyezni. De erről majd máskor.)

Ugyanakkor arra is felkészültünk, hogy ha nem jön be az a megoldás, és a 2-es opciót kell választanunk végül, gyorsan elhagyhassuk a szűk horgonyzóhelyet. Mondom: gyorsan! Tehát nem biztos, hogy a sötétben lett volna időnk előbb a segédhorgonyt kézzel felvenni, aztán a főhorgonyt becsörlőzni, mert ez lassú manőver lett volna (ráadásul sötétben, zuhogó esőben), miközben egyre csökken a tartóerő, és nő a leszakadás veszélye. Ezért a főhorgony láncának végét leakasztottam a biztosító sekliről, hogy bármikor egy mozdulattal le lehessen dobni a hajóról (a segédhorgony kötelével együtt), ezzel egy pillanat alatt el lehet hagyni az esetleg veszélyessé váló horgonyzóhelyet.

Azért, hogy egyik horgony se vesszen oda, a láncra és a kötélre is rögzítettünk egy-egy kisebb fendert, amelyek jelzik a horgonyok helyét és amelyekkel majd ki lehet emelni az elhagyott horgonyokat, amint az idő engedi, hogy visszajöjjünk értük.

Láthatod, hogy ebben a könyvtárban minden cikk hasznos tudás, ötletek, tanácsok és tippek a hajósiskolán túl…

A SzkipperTippek ingyenes oktató- és információs levélsorozat tengeri hajósoknak – személyes tapasztalatok alapján.

A könyvtárban nincs tagsági díj, csak azt áruld el, pénteken délelőttönként hova küldjem a hét legfrissebb „SzkipperTippek” cikkét. Nos…?