Interjú Jimmy Cornellel
Interjú Jimmy Cornellel
JIMMY CORNELL, AZ ERDÉLYI SZÁRMAZÁSÚ VILÁGHÍRŰ VITORLÁZÓ ELNYERTE A BRITISH YACHTING AWARDS ÉLETMŰDÍJÁT. EBBŐL AZ ALKALOMBÓL, ÉS LEGÚJABB KÖNYVE MAGYAR KIADÁSÁNAK KÖZELGŐ MEGJELENÉSE ALKALMÁBÓL BESZÉLGETTEM VELE.
A kétezres évek elején a Yacht Magazin szerkesztőjeként kerültem kapcsolatba a világszerte ismert Jimmy Cornellel, akiről azt is tudni lehetett, hogy erdélyi születésű. A megjelent cikkek nyomán jó barátságba keveredtünk (Jimmynek világszerte szinte csak barátai vannak), és személyesen is találkoztunk a hajóján, amikor Trogirban találkozót beszéltünk meg. Tudta, hogy hajós könyvekkel is foglalkozom, így kért fel, hogy az akkoriban készülő, nem szigorúan szakmai jellegű, inkább mesélős könyvét fordítsam magyarra. Noha ő is jól beszél magyarul, de ő akkor az írással volt elfoglalva, és (nagyon helyesen) arra gondolt, hogy ne csak az angol, német, francia és olasz közönség, hanem a honfitársai is megismerhessék az élettörténetét. A Szenvedélyem a tenger című könyve 2007-ben jelent meg, s ez alkalomból Jimmy Budapesten két könyvbemutató előadást is tartott.
Jimmy Cornell elnyerte a 2024-es British Yachting Awards életműdíját. Ez egy olyan éves rendezvény, amely a vitorlázás minden területét ünnepli. A jelöltek listája a Sailing Today brit vitorlás magazin oldalain jelent meg, az egyes kategóriák győzteseit kizárólag az olvasók választják meg – nincs külső befolyás vagy „szakértői” zsűri. Tavaly is nagy volt az érdeklődés, több mint 17 000-en adták le szavazatukat. Az idén 85 éves Jimmy a Lifetime Achievement Award, azaz az Életműdíj kategória győztese lett.
Mondhatnám, hogy ezt az interjút ebből az alkalomból készítettem Jimmyvel, de volt még egy okom erre. Jimmy már korábban felajánlotta, hogy ismét jelentessük meg a könyvét magyarul, ugyanis az elmúlt majd’ két évtizedben számos újabb kalandos utat tett és több sikeres versenyt szervezett, amik szintén bekerültek az új könyvébe. Végül idén év elején megállapodtunk abban, hogy karácsony előtt Életem a tengeren címmel megjelenik az új könyve magyarul. Jimmy invitált, hogy látogassam meg londoni otthonában, amikor nyár elején amúgy is megyek Angliába vitorlázni. Sajnos ez a látogatás nem jött létre, ezért videó összeköttetésben beszélgettünk.
Jimmy, a nevedet azok a vitorlázók is ismerik, akik nem olvasták a Szenvedélyem a tenger könyvedet. Tudják rólad, hogy Erdélyben születtél, hogy a te nevedhez fűződik az Atlantic Rally for Cruisers (ARC) és számos föld körüli vitorlás verseny, és senki nem írt annyi kiváló szakkönyvet a vitorlázóknak, mint te. Mesélj nekünk egy kicsit az életedről!
Nos, ezt a kérdést nagyon nehéz röviden megválaszolni. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ahhoz a generációhoz tartozom, amely a második világháború alatt vagy után született. Ha nem nézem a kommunista Romániában eltöltött fiatal éveimet, így visszatekintve, a háború óta letelt évtizedeket valószínűleg az emberiség történelmének legélvezetesebb és legbékésebb időszakának tekinthetjük. Ez sajnos épp a szemünk láttára hullik darabjaira. De nagyon szerencsésnek és kiváltságosnak érezhetem magam, hogy mindent megtehettem, amit elterveztem.
Romániában nőttem fel, az összes között a legrosszabb kommunista diktatúra alatt. Apám politikai fogoly volt, és börtönben halt meg, amikor én 19 éves voltam. Aztán 23 éves koromban megismerkedtem néhány angol turistával, köztük egy velem egyidős lánnyal, Gwendával. 60 évvel később még mindig együtt élünk.
Nagyon szerencsés voltam, hogy a házasságunk révén sikerült Romániát elhagyni, és Angliában telepedtünk le. Állást kaptam a BBC-nél, ami nagyszerű volt, de én mégis úgy döntöttem, hogy nem akarok ott maradni örökre. Nem a sikeres újságírói karrier volt az életem célja. Szabad akartam lenni. Tengerész akartam lenni, hogy világot lássak.
A BBC-nek volt egy jachtklubja. Miután párszor elmentem vitorlázni, rájöttem, hogy a célom megvalósítható – vagyis nem őrült álom volt. Azt mondtam magamban, hogy rendben, legyen saját hajónk, de ha nincs rá elég pénzünk, akkor csak a hajótestet veszem meg. Sikerült egy 36 lábas hajótestet vennem. A barátaim segítségével a szabadidőmben egy éven belül felszereltem a hajót. 1975-ben felmondtam a BBC-nél és elindultunk. 35 évesek voltunk, két gyermekünk hat és nyolc évesek voltak. Eredetileg hároméves föld körüli utazást terveztünk, de végül több mint hat év lett belőle, és 60 000 mérföldnél is többet hajóztunk.
Jimmy és családja a hetvenes évek végén @ JC
Milyen tanácsot adnál azoknak a vitorlázóknak, akiknek hasonló álmaik vannak?
Még ezekben a nehéz időkben is azt mondom, ha valóban szeretnél valamit megtenni, még ha ez áldozatot igényel is, akkor is tedd meg. Most 85 évesen az életemre visszatekintve azt mondhatom, hogy nem bántam meg semmit. Ez felbecsülhetetlen érték. Miért mondhatom ezt? Mert mindent megtettem, amit meg akartam tenni.
Láthatod, és ezt a könyvemben is leírom, hogy az én hozzáállásom az, hogy ha valamit igazán meg akarsz csinálni, akkor csináld meg. Jó példa erre a legújabb ötletem. Számos sikeres tengeri vitorlás verseny megszervezése után pár hónapja az jutott eszembe, hogy egy olyan vitorlás eseményt szervezzek, amely az Antarktiszt és az Arktiszt köti össze. Így született meg a High Latitude Challenge koncepciója: megterveztem az útvonalat, és elindítottam a szervezést. Rendkívül sikeres, már 20 résztvevő jelentkezett.
És most itt jutok el oda, hogy milyen a hozzáállásom az élethez. Amikor új ötletem támad, és úgy gondolom, hogy az jó ötlet, soha nem riadok vissza attól, hogy problémák merülhetnek fel. Ez úgy van, mint a házasságban: ha előre tudnád, hogy mi minden mehet rosszul a házasságodban, akkor talán eleve meg sem házasodnál. Szóval így soha ne gondolkodj előre. Természetesen készülj fel alaposan, de ne gondolkodj előre úgy, hogy miért nem fog sikerülni.
Ez a tengerészek első számú szabálya: ne foglalkozz a jövőben esetlegesen felmerülő hipotetikus problémákkal. Különben nem jutsz sehova. Ezért említettem meg példaként a legutóbbi projektemet. Mert gondolj csak bele, teljesen őrültnek kell lenned ahhoz, hogy 85 évesen egy sokadik vitorlás versenyt indíts. De én abból indultam ki, hogy már kétszer jártam az Antarktiszon és az Arktiszon. Mivel gazdag tapasztalatokkal rendelkezem, segíteni szeretnék a nyíl tengeri vitorlázóknak abban, hogy olyas valamit csináljanak, amit egyedül elég nehéz végigvinni. Szóval leültem, a tapasztalataim alapján kidolgoztam egy tervet, egy biztonságos menetrendet, és felrajzoltam egy megvalósítható útvonalat. Mindent jól átgondoltam, és íme, már kész is.
Ez a délről északra haladó rali 2026-ban indul. De nem csak egyszer, hanem évente megrendezésre kerül. Valószínűleg 25 hajóra kell korlátoznunk a résztvevők számát.
Tehát ismét azt tanácsolom, hogy ha van egy jó ötleted, amelyben hiszel, és úgy érzed, hogy készen állsz a megvalósítására, akkor csináld meg! Jobb végül kudarcot vallani, mint meg sem próbálni.
A vitorlázás terén elért eredményeid közül melyik projektre vagy a legbüszkébb?
Nem mondanám, hogy bármire is büszke vagyok, viszont nagyon-nagyon boldog vagyok a családi életemmel. Szerintem ez a legfontosabb dolog. Még mindig nagyon jó barátok vagyunk a feleségemmel, Gwendával, az 53 éves Ivannal, az 55 éves Doinával, valamint a 23 és 25 éves unokáimmal, Dannel és Nerával. Barátoknak tekintem őket, és ők is barátnak tekintenek engem. Szóval nagyon boldog vagyok, hogy ezt mondhatom: ez a legnagyobb eredményem.
De ugyanígy örülök a világszerte ismert könyveimnek is. Talán a legkülönlegesebb, ami vitorlázók használatára még soha nem készült, a meteorológiai útvonaltervező térképsorozat, a Cornells’ Ocean Atlas, amit Ivan fiammal közösen szerkesztettünk. Amikor rólam és az életemről esik szó, elsősorban azok a túravitorlás versenyek, ahogy én elneveztem, ralik kerülnek reflektorfénybe, amelyek én szerveztem. Összesen 38 transzatlanti és csendes-óceáni, valamint hét világ körüli ralit rendeztem. Ezek a vitorlásesemények sok ezer vitorlázó számára tették lehetővé, hogy olyan utazásokban vegyenek részt, amelyek egyedül nehezebben lennének megvalósíthatók.
De sajnos van valami, amit kicsit sajnálok, hogy nem sikerült. Nem tudtam teljesíteni az ELCANO Challenge tervemet. Ebben az volt a célom, hogy csak a szél és elektromos motor hajtotta hajóval hajózzam körbe a világot. Sajnos jött a Covid, és keresztülhúzta a számításaimat. Nagy kár volt érte, ez az egy dolog, amit nagyon bánok.
Aventura Zero @ Gilles Foucras/Outremer
Az új könyvedben leírod, hogy az Északnyugati-átjáróba olyan, általad „ideális kialakításúként” jellemzett hajóval indultál, aminek a koncepcióját Te alkottad meg, és a francia Garcia Yachts tervezte és építette. Mi a helyzet ezzel az együttműködéseddel?
Igen, ezzel a projekttel nagyon elégedett vagyok. A Garcia Exploration 45 az egyik azon kevés vitorlás hajó közül, amelyet egy tapasztalt túravitorlázó, és nem versenyző tervezett. Az együttműködésünk révén született hajótípus továbbra is rendkívül sikeres, eddig több mint 60 darab Exploration 45-öt adtak el, valamint az Exploration 52 és 60-as modellekből is számos példány talált gazdára.
Közbevetem, Cherbourgban volt alkalmam egy Exploration 52-est megnézni. Egészen elképesztő, mi minden fér el egy ekkora hajóban!
A koncepcióm bevált! Ez a hajótípus az, amire büszke lehetek! A könyvemben leírom a hajóim evolúciós fejlődését, tehát nem előzmény nélkül való, hogy ideálishoz közeli elképzelést sikerült a francia barátaimmal együtt megvalósítani. Igazán örülök, hogy ennyi embert tettem boldoggá ezzel a hajóval. Most láttam egy riportot, hogy tavaly három Exploration 45 haladt át az Északnyugati-átjárón, és egy pedig eljutott az Antarktiszra. Elég egészen rendkívüli.
Aventura IV. @ Morris Adant/Garcia Yachts
Mi táplálta a vitorlázás iránti rajongásodat?
Elsősorban a tengeri vitorlázás által nyújtott szabadság érzése inspirált.
A legnagyobb elégedettséget az jelenti számomra, hogy saját akaratom szerint irányíthatom az életemet és a sorsomat, amikor az óceán közepén a hajóm fedélzetén ülök, fejem felett a ragyogó éjszakai égbolttal és körülöttem lágy hullámokkal. Csak úgy ott lenni: ez a boldogság. Ez valami olyan, amivel az embereket inspirálni szeretném. Ez az egyetlen módja, hogy teljes mértékben úgy irányítsd a sorsodat, hogy az önállóságod elégedetté tegyen, és eldönthesd, mit akarsz és valójában mit kezdesz az életeddel.
Az elégedettség érzését, hogy magad irányítod az életedet, hogy önálló döntéseket hozol és ezeket végre is hajtod, hogy adott esetben kikeveredj egy nehéz helyzetből, senki sem veheti el tőled. Számomra ez fantasztikus érzés.
Aventura III. @ JC
Mit gondolsz, most könnyebb vagy nehezebb feladni a szárazföldi életet, és egy hajóval nekivágni a világnak, mint a Te idődben?
A hajózás szempontból ez most könnyebb. Képzeld el, a hetvenes években még csak egy szextáns segítségével hajóztam keresztül a milliónyi zátonnyal teleszórt Tuamotu-szigetcsoporton. Szörnyű nehéz volt. Ma már nem az. Természetesen a világ azóta jelentősen megváltozott. De csak magában ez nem lehet akadálya annak, hogy valaki az indulás mellett döntsön. Akiben van bátorság, olyan távoli helyekre juthat el, amelyek más módon sokkal nehezebben, vagy egyáltalán nem érhetők el. Legyen bátor, mindenképpen lépjen erre az útra, és ne a kifogásokat keresse, miért nem teszi.
Úgy vélem, a túrahajózás mint olyan mára sokkal könnyebbé vált. A hajók kényelmesebbek és biztonságosabbak, a kezelésük egyszerűbb, a navigáció és a kommunikáció sokkal precízebb, és a javítási lehetőségek is könnyebben elérhetők. Az egyetlen dolog, ami nehezebbé vált, az a pénzügyi oldal. A költségek emelkedtek. Nemrég néhány számítást végeztem, hogy lássam, mennyibe került nekem 1974-ben megépítenem az első hajómat, és mennyibe kerülne most egy ugyanolyan hajó hasonló fizetés mellett.
A számítás könnyű volt, mert a BBC-nél évi 2000 fontot kerestem, s akkoriban egy komplett hajót körülbelül 10 000 vagy 12 000 fontért lehetett kapni. Tehát az arány az én fizetésemhez képest körülbelül 1:5 vagy 1:6 volt, talán kevesebb. Tegyük fel, hogy mai átlagos fizetés mondjuk 35 000 font. Ma egy hasonló méretű, túravitorlázásra alkalmas új hajó ára 350 000 font, a számítás szerint tehát az arány egy a tízhez, vagyis az ötven évvel előttinek majdnem a duplája. Ebben a tekintetben romlottak az esélyek. Ha eladsz mindent és feladod a szárazföldi életedet, hogy hajózni indulj, akkor legjobb, ha gazdag szülőkkel rendelkezel – még jobb, ha gazdag nagyszülőkkel is –, mert ellenkező esetben, ha csak átlagos fizetésed van, kétlem, hogy megengedhetsz magadnak egy komoly óceánjáró túrahajót.
Az Aventura IV. ParaSailorral @ JC
Melyek voltak a legnagyobb problémák, amelyekkel hajózás közben szembesültél? Milyen tanácsot adnál azoknak, akik világ körüli utazást terveznek?
Miután sok éven át Gwendával és a gyerekekkel vitorláztam, eljutottunk oda, hogy a gyerekek felnőttek, és Gwenda már nem akarta ezt az életet tovább folytatni. Sokat, sőt túl sokat is tett ezért. Azt mondta végül: Jimmy, ha akarod, csináld nélkülem. Így kénytelen voltam legénységet felvenni. Ekkor első kézből tapasztaltam azokat a problémákat, amelyekkel azok szembesülnek, akik nem barátokkal és nem családtagokkal vitorláznak. Be kell vallanom, hogy kissé maximalista vagyok. Nagyon fegyelmezett vagyok, és mindenki mástól is elvárom, hogy ilyen legyen. Ha a legénységeddel igazán jó barátok vagytok, akkor képesek vagytok megoldani a kényes helyzeteket, de azokkal az emberekkel, akiket nem ismersz elég jól, ez már nem megy olyan könnyen. Szóval légy nagyon óvatos, amikor legénységet választasz, mert egy rossz döntés tönkreteheti az egész utazást és a terveidet. Ezen kívül nagyon fontosnak tartom, hogy képes legyél önellátónak lenni. Tudnod kell, hogyan kell megjavítani az alapvető dolgokat a hajón – életbevágóan fontos, hogy legalább az alapvető feladatokat el tudd végezni.
Egy másik dolog: a tengerszennyezés. Semmit se dobj a tengerbe! Tarts alapvető tiszteletet a környezet iránt, és természetesen a helyi lakosság iránt is. Légy toleráns, mert nem hívott vendég vagy. Szerencsére a vitorlázók 99%-a felelősségteljesen viselkedik, 1%-uk nem, de sajnos a helyiek mindig erre az 1%-ra emlékeznek.
Úgy vélem, az is nagyon fontos, hogy magad döntsd el a kiválasztott útvonalat, hogyan kerülöd el a kedvezőtlen időjárást, és így tovább. Soha ne függj egy időjárási útvonaltervező szolgáltatótól, mert ők is éppen csak annyit tudnak, amennyit te, még ha jobban is tudják értelmezni az adatokat. Ezért meg kell tanulnod a meteorológia alapjait. Végül is, ha látod, hogy rossz idő közeledik, ne egy 5000 mérföldnyire egy íróasztalnál üldögélő valaki mondja meg neked, mit tegyél.
Jimmy, Gwenda és a két felnőtt gyerek, Doina és Ivan @ JC
Van olyan hely, ahová még nem jutottál el, de szeretnél eljutni?
Igen, Japánba. Bár már többször jártam ott, azt terveztem, hogy hajóval megyek, de épp egy világ körüli rali szervezésével voltam elfoglalva, és a dolgok nem a terveim szerint alakultak. A hajóm a Csendes-óceánon volt, és azt terveztem, hogy Japánba hajózom, onnan kelet felé Brit Kolumbiába és Alaszkába, majd áthajózom az Északnyugati-átjárón. Végül nem sikerült ez az egész út, így csak az Északnyugati-átjárón jutottam át nyugatról keletre. Talán a következő életemben elhajózom Japánba is.
Jimmy az Aventura Zero kormányánál @ JC
Mit csinálsz most, ha nem vitorlázol?
Könyvet írok, vagy ralit szervezek. Vagy elmegyek egy könyvem bemutatójára, legközelebb november 15-én éppen Budapestre.
Jimmy, ezúton is gratulálok a megtisztelő Életműdíjhoz!
