Mi fán terem a GNSS?

Ahogy már az előző SzkipperTippekben említettem, hogy folyamatosan készül a Jachtnavigátor hajózási enciklopédia II. kötete, hogy karácsony előtt megjelenhessen!

A kötet a tengeri navigáció legősibb, valamint a legújabb formáit fogja részletesen bemutatni: a csillagászati helymeghatározás titkairól, és az elektronikus navigációs módszerekről mesél majd.

Azt gyanítom, hogy az egyik legizgalmasabb téma a műholdas navigáció lesz. “Igen-igen!” – mondják most többen –, “a GPS!” „De nem!” – mondom én! Mert ebben a fejezetben nem CSAK a GPS-ről esik szó, hanem: a GNSS-ről!

Rövidesen elfelejthetjük a GPS mozaikszót, helyette a GNSS-t kell használnunk. Hogy miért? Ugyanazért, amiért a mobil telefonra sem azt mondjuk, hogy TeleAkármi (vagyis a szolgáltató nevét, mindeki helyettesítse be a sajátját, ha akarja…), hanem a GSM rövidítést (Global System for Mobile Communications, eredetileg Groupe Spécial Mobile), amely a mobil telefon rendszert magát jelöli. Nahát, a GNSS is a globális navigációs rendszerek összefoglaló neve… Magyarázatképpen egy rövid részletet idézek a Jachtnavigátor II., Műholdas navigáció című fejezet bevezetőjéből:

“Az utóbbi két évtizedben a műholdas távközlési és navigációs rendszerek alkalmazása került előtérbe és rohamosan fejlődött. A világ belépett az űrkorszakba, s a műholdas rendszerek hamarosan egyeduralomra tettek szert az egész világon, a katonai, a kereskedelmi hajó-, illetve légi forgalomban, de a vevők elérhető ára következtében a sportcélú hajózásban és repülésben, valamint különféle szárazföldi alkalmazásokban is. Világméretű felhasználási lehetőségük, megbízhatóságuk és hozzáférhetőségük miatt fokozatosan kiszorították a hagyományos földi telepítésű elektronavigációs hálózatokat.

Az első, NAVSAT (Navy Navigation Satellite System) műholdas navigációs hálózat a NAVSTAR vagy ismertebb nevén a TRANSIT-rendszer volt 1964-től. Az 1994-ben teljes kiépítettségét elérő GPS-rendszert (Global Positioning System) a polgári felhasználók részére is hozzáférhetővé tették. Mindkét rendszert az Egyesült Államok fejlesztette ki katonai célokra. Az oroszok ezzel párhuzamosan a GLONASS-rendszert építették ki. Az európai államok 1999-ben saját hálózat felállításáról döntöttek GALILEO néven, mely a tervek szerint 2020-ra áll fel. A kínaiak saját második generációs műholdas rendszere a COMPASS/BeiDou-2 (BeiDou Navigation Satellite System, BDS, korábbi nevén Compass Navigation Satellite System, CNSS), melyenek elődje a BeiDou-1 regionális navigációs hálózat. A COMPASS várhatóan szintén 2020-ra áll fel teljes egészében.

A négy (!) globális műholdas alaprendszer összefoglaló neve: Global Navigation Satellite Systems (GNSS).

Amikor 2020 után az összes tervezett GNSS teljes üzemmódban dolgozik majd, összesen több tucat navigációs műhold áll majd a felhasználók rendelkezésére bármikor és bárhol a világon, ezzel jelentősen javul majd a mérési pontosság. Ezzel együtt az elérhetőség a nagyvárosok magas házak által árnyékolt területein is biztosított lesz.

A GNSS kiegészítő alrendszerek világszerte elterjed lokális hálózatok, melyek fix földi telepítésű referencia-állomások – ezek a Földi Telepítésű Kiegészítő Rendszerek (Ground Based Augmentation Systems, GBAS) –, vagy műholdak – ezek a Műhold Alapú Kiegészítő Rendszerek (Satellite Based Augmentation Systems, SBAS) – segítségével növelik a felhasználó vevők földrajzi helymeghatározási pontosságát.”