Nagy Nyári Háromszög
Nyári csillagfényes éjszaka a tengeren vagy a Balatonon! Balzsamos lég, romantikus hangulat… ragyognak a csillagok. A fejünk felett ragyognak a nyári égbolt csillagai! Ezek között is kiemelkedő a Nagy Nyári Háromszög!
A csillagoknak olyan csoportját, amelyek egymás közelében látszanak, és szemléletes alakzatot mutatnak, függetlenül egymástól való tényleges távolságuktól, konstellációknak vagy csillagképeknek nevezzük. Az ókori görögök bizonyos alakzatokat véltek látni az égbolton és azoknak mitológiai eredetű neveket adtak. Ezek a nevek általános használatban maradtak annak ellenére, hogy tudományos jelentőségük ma már nincsen. Hipparkhosz és Ptolemaiosz 48 csillagképet neveztek meg, amelyek a csillagok bizonyos csoportjait foglalták magukban. Ma egy csillagkép az égbolton olyan táj, amelynek pontos határa van és az átfedések nélküli részek teljesen befedik éggömböt. A Nemzetközi Csillagászati Unió összesen 88 csillagképet tart nyilván. A fényesebb csillagoknak saját neve is van. Ezek a nevek görög, latin vagy arab eredetűek. Ezzel együtt minden csillagot az adott csillagkép latin nevének birtokos alakjából, illetve az abban elfoglalt fényesség szerinti helyével azonosítunk.
A klasszikus csillagképeken kívül használunk néhány más, közkeletű meghatározást – csillagalakzatot (aszterizmus) – a csillagok egyes csoportjaira.
A Nagy Nyári Háromszög az északi égi féltekére rajzolható képzeletbeli háromszög, amely az Altairt, a Denebet és a Vegát kapcsolja össze rendre az Aquila (Sas), a Cygnus (Hattyú) és a Lyra, azaz Lant csillagképben, függetlenül a csillagképek határaitól. Az alakzat már 1816-ban feltűnt egy csillagatlaszban (bár még név nélkül), majd később mint „feltűnő háromszög” hivatkoztak rá. A XX. század húszas-harmincas éveiben kezdték használni a „Sommerliches Dreieck” (nyári háromszög) és a „Great Triangle” (nagy háromszög) kifejezéseket. Az „Északi Nyári Háromszög” pontosabb kifejezés lenne, ugyanis az északi félteke közepes szélességein a nyári hónapokban az éjszaka közepén a háromszögű csillagalakzat a fejünk felett, a Zenitben látható. Tavasszal (májustól) a kora reggeli órákban látszik, míg ősszel – egészen novemberig – este figyelhető meg. Alacsony déli szélességeken a háromszög fejjel lefelé látszik.
