Helyes kikötés partfalhoz
Legtöbbször mediterrán stílusban, vagyis orr-mooringgal és farral kötünk ki a marinában. Ennek kissé módosult változata, amikor ujjas úszópontonokhoz kötünk, mert itt ugyan farral állunk a fő pontonhoz, de az erre merőleges ujjakhoz hosszában kötünk. Ritkábban adódik alkalmunk mólóhoz, partfalhoz, stéghez vagy pontonhoz hosszában kikötni, mert ez a kikötési móddal sokkal több helyet foglalnak a hajók. Az angliai YachtMaster tréningeken szinte kizárólag ez utóbbi két kikötési módra van lehetőségünk.
Mindkét esetben ugyanazokat a köteleket kell használnunk. Erre készülve, a hajó átvételekor ellenőrizni kell, hogy elegendő számú, és elegendő hosszú (és sérülésmentes) kikötőkötelünk van-e. Ugyanis nem elég a szokásos két farkötél!
Amikor hosszában kötünk ki, az orr- és farkötél mellett két hosszú kötelet is kell használnunk: a springeket. Ezeket két módon köthetjük: 1) a hajó két végéből, az orrból hátratartó orr-springet, a hajófarból előretartó far-springet, vagy 2) a hajóközépen lévő bakról előre, és hátratartó springeket. Sokszor ezt egy hosszú kötéllel oldjuk meg.
Mi az orr- és farkötél szerepe? Meghatározzák, hogy (1) párhuzamosan álljon a hajó hossztengelye a part mellett. Túl rövidre kötött orrkötél (2) eltávolítja a hajófart a parttól, a túl rövidre kötött farkötél (3) pedig a hajó orrát húzza el.
Néha ezt a megoldást alkalmazom annak érdekében, hogy a korláton lévő „kertkapu” elég közel kerüljön a pontonhoz, és könnyedén be és ki tudjunk lépni a hajóra. Nagyobb hajók magas szabadoldala miatt nehéz a mozgás, ezért használjuk a hurka- vagy háromszög alakú fendert, ami megkönnyíti a belépést. Az alábbi ábrán mindkettőre mutatok példát.
Mi a spring szerepe? Megakadályozza, hogy a hajó előre-hátra mozoghasson. Ezt ugyanis az orr- és farkötél nem korlátozza eléggé, így a springek nélkül a hajó erős szélben, és ha hullámos a kikötő vize, kellemetlenül mozogna, és akár a szomszédos hajókhoz is odaverődhetne.
A fenti képen látható, hogy a kevés kikötőhely miatt a hajók egymásra kötnek: ezt nevezzük „tutajnak”. A hajók között is ugyanazokat a köteleket használjuk, mint a legbelső hajó a parton – ezen kívül, főleg a külső hajó(k) egy hosszú orr-és farkötelet is kitesznek a partra. A legbelső hajó kötelei – főleg erős szélben – ilyen esetben erős megterhelésnek vannak kitéve, ezért sok hajó esetén (volt már olyan eset is, hatodik hajónak álltam a tutajban) célszerű a belső hajó köteleit megduplázni.
Akkor is használjunk extra köteleket, ha farral állunk parthoz. Ha éjszakára erős szél várható, nemcsak megduplázom a farköteleket, hanem keresztköteleket is kiteszek, a bal oldalról a jobb parti bikára és viszont. De ilyen esetekben a mooringban sem bízom, mert kézzel még többen sem tudjuk feszesre húzni, ezért a mooringkötelet ráteszem a horgonycsörlő kötéldobjára és azzal húzom feszesre úgy, hogy a szokásosnál jobban eltávolítsam a hajó farát a parttól. Egy biográdi viharban a szélfelőli összes hajót ráverte a szél a betonmólóra, mert a mooringok nem tudtak ellenállni a nagy nyomásnak, és az összes hajó fara megsérült!
De térjünk vissza még egy szóra a hosszában parthoz kötéshez. Erős szél még a védett kikötőben is képes olyan hullámokat kelteni, hogy azok kellemetlenül lökdösik a hajót, és nemcsak a legénység esik ki az ágyából éjjel, de a fenderek sem képesek megvédeni a hajó oldalát a sérüléstől. Ebben az esetben csak akkor tudjuk a parttól távolabb tartani a hajót (4), ha van a pontonon is mooring kötél, és ezt a víz felőli oldalon felkötjük. Ha nincs ilyen, oldalirányban ledobott horgonnyal tudjuk a hajónak legalább az orrát távolabb húzni a pontontól (lásd az első képet).
És még valamire figyeljünk oda: a kötelek mindig a kötélvezetőn fussanak át, és legyenek feszesek, különben a kötelek könnyen kidörzsölődhetnek és egy éjszaka alatt tönkre mehetnek. Ha el is szakadnak, a hajó is sérülhet! Ha a hajónál magasabb partfalnál állunk – ilyen az adriai városi kikötőkben előfordul –, a rakpart szegélyén megtörő kötél biztosan kidörzsölődik, és helyrehozhatatlanul megsérül. Ennek elkerülése érdekében a törésponton be kell bandázsolni a kötelet, vagy rongyot kössünk rá, de jobb, ha egy műanyag palackot, vagy egy darab, hosszában felvágott műanyag csövet rögzítsünk. Hogy ne kelljen a víztöltő slagot elfogyasztanunk, előre gondolva ilyen lehetőségre, otthonról vigyünk magunkkal egy fél méter csövet és egy tekercs szigszalagot!
